Ⅰ-SavPácolás
1. A savas pácolás meghatározása: A savakat a vas-oxid lerakódások kémiai eltávolítására használják bizonyos koncentrációban, hőmérsékleten és sebességgel, ezt nevezik pácolásnak.
2. Savas pácolás osztályozása: A sav típusa szerint kénsavas, sósavas, salétromsavas és hidrogén-fluoridos pácolásra osztható. Az acél anyagától függően különböző pácközeget kell választani a pácoláshoz, például szénacél pácolását kénsavval és sósavval, vagy rozsdamentes acél pácolását salétromsav és hidrogén-fluorid keverékével.
Az acél alakja szerint huzalos pácolásra, kovácsolt pácolásra, acéllemez pácolásra, szalagos pácolásra stb. osztható.
A pácolóberendezés típusa szerint tartályos pácolásra, félfolyamatos pácolásra, teljesen folyamatos pácolásra és tornyos pácolásra osztják.
3.- A savas pácolás alapelve: A savas pácolás a vas-oxid lerakódások fémfelületekről történő kémiai módszerekkel történő eltávolításának folyamata, ezért kémiai savas pácolásnak is nevezik. Az acélcsövek felületén képződő vas-oxid lerakódások (Fe203, Fe304, Fe0) vízben oldhatatlan bázikus oxidok. Ha savas oldatba merítjük őket, vagy a felületüket savas oldattal permetezzük, ezek a bázikus oxidok savval reagálva számos kémiai változáson mennek keresztül.
A szén szerkezeti acél vagy az alacsony ötvözetű acél felületén található oxidréteg laza, porózus és repedezett jellege, valamint az oxidréteg ismételt hajlítása az acélszalaggal együtt az egyengetés, a húzóegyengetés és a pácolósoron történő szállítás során párosulva, ezek a pórusos repedések tovább növekednek és kitágulnak. Ezért a savas oldat kémiailag reagál az oxidréteggel, és a repedéseken és pórusokon keresztül reagál az acél hordozó vassal is. Vagyis a savas mosás kezdetén három kémiai reakció játszódik le egyszerre a vas-oxid réteg és a fémvas, valamint a savas oldat között. A vas-oxid rétegek kémiai reakcióba lépnek a savval és feloldódnak (oldódás). A fémvas reagál a savval, hidrogéngázt termelve, amely mechanikusan leválasztja az oxidréteget (mechanikai hámlasztási hatás). A keletkezett atomos hidrogén a vas-oxidokat savas reakciókra hajlamos vas-oxidokká redukálja, majd savakkal reagálva eltávolítja azokat (redukció).
II.-Passziválás/Inaktiválás/Deaktiválás
1. Passzivációs elv: A passzivációs mechanizmus a vékonyréteg-elmélettel magyarázható, amely szerint a passziváció a fémek és az oxidáló anyagok kölcsönhatásának köszönhető, ami egy nagyon vékony, sűrű, jól bevont és szilárdan adszorbeált passziváló filmet hoz létre a fém felületén. Ez a filmréteg független fázisként létezik, általában oxidált fémek vegyülete. Szerepet játszik a fém teljes elválasztásában a korrozív közegtől, megakadályozza a fém érintkezését a korrozív közeggel, ezáltal alapvetően megállítja a fém oldódását és passzív állapotot hoz létre a korróziógátló hatás elérése érdekében.
2.- A passziválás előnyei:
1) A hagyományos fizikai lezárási módszerekkel összehasonlítva a passzivációs kezelés jellemzője, hogy egyáltalán nem növeli a munkadarab vastagságát és színét, javítja a termék pontosságát és hozzáadott értékét, így a működés kényelmesebbé válik;
2) A passzivációs folyamat nem reaktív jellege miatt a passziválószer ismételten hozzáadható és felhasználható, ami hosszabb élettartamot és gazdaságosabb költségeket eredményez.
3) A passziválás elősegíti az oxigén molekuláris szerkezetű passziváló film kialakulását a fém felületén, amely kompakt és stabil teljesítményű, valamint önjavító hatással rendelkezik a levegőben. Ezért a rozsdagátló olaj bevonásának hagyományos módszeréhez képest a passziválással képződő passziváló film stabilabb és korrózióállóbb. Az oxidrétegben a töltéshatások nagy része közvetlenül vagy közvetve a termikus oxidáció folyamatához kapcsolódik. 800-1250 ℃ hőmérsékleti tartományban a száraz oxigén, nedves oxigén vagy vízgőz felhasználásával végzett termikus oxidációs folyamat három folyamatos szakaszból áll. Először a környezeti légkörben lévő oxigén belép a keletkezett oxidrétegbe, majd az oxigén a szilícium-dioxidon keresztül diffundál a belsejébe. Amikor eléri a Si02-Si határfelületet, reakcióba lép a szilíciummal, új szilícium-dioxidot képezve. Ily módon folyamatos oxigénbejutási diffúziós reakció zajlik le, aminek következtében a határfelület közelében lévő szilícium folyamatosan szilícium-dioxiddá alakul, és az oxidréteg bizonyos sebességgel növekszik a szilíciumlap belseje felé.
III.-Foszfátozás
A foszfátozás egy kémiai reakció, amely egy filmréteget (foszfátozó filmet) képez a felületen. A foszfátozási eljárást főként fémfelületeken alkalmazzák, azzal a céllal, hogy védőréteget képezzenek, amely elszigeteli a fémet a levegőtől és megakadályozza a korróziót; egyes termékek alapozójaként is használható festés előtt. Ezzel a foszfátozó filmréteggel javítható a festékréteg tapadása és korrózióállósága, javíthatók a dekoratív tulajdonságok, és szebbé tehető a fémfelület. Kenőanyagként is szolgálhat egyes fém hidegalakítási folyamatokban.
A foszfátozás után a munkadarab hosszú ideig nem oxidálódik és nem rozsdásodik, ezért a foszfátozás alkalmazása nagyon széles körű, és egyben egy gyakran használt fémfelület-kezelési eljárás is. Egyre inkább alkalmazzák olyan iparágakban, mint az autóipar, a hajózás és a gépgyártás.
1.- A foszfátozás osztályozása és alkalmazása
A felületkezelés általában más színt eredményez, de a foszfátozás a tényleges igényektől függően különböző foszfátozószereket alkalmazhat a különböző színek eléréséhez. Ezért látjuk gyakran a foszfátozást szürke, színes vagy fekete színben.
Vasfoszfátozás: a foszfátozás után a felület szivárványszínű és kék lesz, ezért színes foszfornak is nevezik. A foszfátozó oldat főként molibdátot használ alapanyagként, amely szivárványszínű foszfátozó filmet képez az acélanyagok felületén, és főként az alsó réteg festésére is használják, hogy elérjék a munkadarab korrózióállóságát és javítsák a felületi bevonat tapadását.
Közzététel ideje: 2024. május 10.